franciakoktel.hu írása

Az aforizma a francia szellem legjellegzetesebb megnyilvánulása, tipikusan francia műfaj. A XVI. századtól napjainkig virágzik, s máig élvezetes szórakozást nyújt azoknak, akik kedvelik az elmés, ironikus, eredeti gondolatokat, az emberi társadalom természetéről vagy visszásságairól alkotott bölcs, tömör és egyedi ítéleteket.
Íme:

Mindenről ítéletet akarunk mondani‚ de mindig rossz a nézőszögünk: meg akarjuk ítélni magunkat‚ de túl közel esünk hozzá; meg akarjuk ítélni a többieket‚ de túlságosan távol esünk tőlük.


Bernard Le Bovier de FONTENELLE

(Rouen, 1657- Párizs, 1757)
Francia filozófus és költő (Corneille unokaöccse).

Ritka emberi és írói sors jutott osztályrészéül: kerek száz esztendeig élt.

1671-1677 között különböző költői versenyeken indult, írt néhány sikeres operalibrettót, első tragédiája azonban megbukott. Rossz költő volt, de kiváló, átfogó szellemű gondolkodó.

Legfontosabb filozófiai, tudományos ismeretterjesztő művei a ’80-as években születtek:

Dialogues des morts (Holtak párbeszédei), 1683 – az ókori gondolkodás felsőbbrendűségének cáfolata és a descartes-i metafizika kritikája.

Entretiens sur la pluralité des mondes (Beszélgetések a világok sokaságáról), 1686 – a kopernikuszi világkép népszerű leírása; más lakott bolygókról szólóelmélet, amely a filozófiai relativizmus egyik kiindulópontjául szolgált.

Histoire des oracles (Az orákulumok története), 1687 - a holland Van Dale latin nyelvű művének adaptációja a hibás elmélkedés, a hiedelmek, a keresztény vallás eredetéről és okairól.

1691-ben a Francia Akadémia, majd 1697-ben a Tudományos Akadémia tagja lett, 1699-ben pedig az akadémia örökös titkárává választották.

Fontenelle a népszerű tudományos ismeretterjesztés úttörője. Kritikai szelleme, racionalizmusa nagy hatást gyakorolt a XVIII. század gondolkodására.

Joggal írta róla Voltaire, hogy "a legegyetemesebb elme, amelyet XIV. Lajos százada szült".

Életének utolsó évtizedeiben főleg irodalommal foglalkozott.