franciakoktel.hu írása

Ötezer párizsi, vidéki francia és külföldi válaszolt a Figaroscope internetes körkérdésére: milyennek látja a párizsiakat, melyek a fővárosiak legjobb és legrosszabb tulajdonságai? Talán nem meglepő, hogy a párizsiaknak önmagukról alkotott, meglehetősen hízelgő önképe nem sokban egyezett meg a kívülállók ítéletéből visszatükröződő, jóval kevésbé megengedő nézettel.

Nagy kérdés persze, mennyire vegyük komolyan az ilyesfajta, objektív mérési módszereket értelemszerűen nélkülöző vizsgálatokat, de arra biztos jó, hogy szemügyre vegyük azokat a sztereotípiákat és elfogultságokat, amelyekkel másokat (és magunkat is) megítélünk.

A fény városának lakói nyitottnak minősítik magukat, jó tulajdonságaik között első helyen emelték ki eleganciájukat(34%), második helyen műveltségükre büszkék (25%) s harmadik erényüknek pedig a szórakozásra való igényüket (14,8%) tekintik.

El kell ismerni, hogy hátrányos jellemzőik tekintetében hajlanak a komoly önvizsgálatra: bevallják, hogy fenn hordják az orrukat (23,32%), sokszor udvariatlanok (15,22%), kötekedőek (14,62%), s mindezek tetejébe még a sznobság (13,59%) sem áll távol tőlük. Talán mindezek mentségeként férfiak és nők egyaránt nagy százalékban jelölték be, hogy agyonhajszoltnak, stresszesnek (24%) látják magukat.

Érdekes, hogy lényegében azonos kép él a párizsiakról a vidéken élő franciák és a szomszéd országokban lakó külföldiek fejében.

A legantipatikusabb jellemzőként a fővárosi nagyképűséget emelték ki : a válaszolók 42,52 százalékának ez jut először eszébe ha a párizsiakról kérdezik. Második helyen az udvariatlanságukat jelölték meg (14,53%), és sznobságukért is orrolnak rájuk (13,08%).

Mindezek dacára hajlandók meglátni a párizsiak erényeit is: eleganciájukat 35,51 százalékuk értékeli, kulturáltságuk és bulizós hajlamuk is sokaknak imponál (17,7%, illetve 12,7%).


A Figaroscope (a legolvasottabb francia napilap, a Le Figaro csütörtökönként megjelenő melléklete) nem érte be a puszta számadatok közlésével. Megkereste a párizsi művészvilág néhány ismert képviselőjét, mondja el, ő hogy viszonyul a felmérésben tükröződő véleményekhez.

- Ennyi közhely egy rakáson! Méghogy a párizsi férfi nagyképű a párizsi nő pedig sármos? Ugyan már! – dohogott a vélemények között tallózva Martin Bethenod, a FIAC (Foire Internationale d’Art Contemporain/ Nemzetközi Kortárs Művészeti Vásár) társigazgatója. „Az a benyomásom, hogy a vidékiek a párizsiakban vagy a divatmodellt vagy a PSG (Paris Saint-Germain) elszánt szurkolóját látják. Rosszul mérik fel Párizsnak a nemzetközi kulturális életre való kisugárzást is. Párizs nem csak egy múzeumokban gazdag város, és nem csupán a divatvilág és a különleges kulináris élvezetek fővárosa. Ez mind igaz, de ne felejtsük el, hogy a radikalizmus és az avantgárd iránti fogékonyság is párizsi sajátosság.”

Philippe Di Méo dizájner egyetért azokkal, akik a párizsiak eleganciáját dicsérik. De árnyalja a jellemzést: „Én elegancia helyett, amely elsősorban az öltözékre vonatkozik, inkább valamiféle esztétikai igényességet, kifinomultságot hangsúlyoznék, amely az ízlés velejárója. Szívesen tulajdonítanék két további értéket is a párizsi embernek: ironizáló hajlamát és kíváncsiságát is nagyra becsülöm. Szerintem viszont a párizsiak nem annyira nagyképűek, mint inkább individualisták, csak magukra koncentrálnak. Hogy udvariatlanok lennének? Nem tudom, de biztos, hogy sznobok. ”

Adélaide de Clemont-Tonnere, újságíró és író szerint a párizsiak legjellemzőbb jó tulajdonsága az állandó vitakészség: „A politikától a szerelemig mindenről szeretnek eszmét cserélni. És ezt nagyon jól csinálják. Legrosszabb jellemvonásuk? Azt hiszik, hogy a kötözködés és a gúnyolódás vagy ironizálás a szabadszelleműség jele. A párizsi nők pedig... mit mondjak, nagyon érzékenyek az időjárásra, 5 Celsius fok alatt a lábukat ki nem teszik az utcára…”

- A felméréshez fűzött kommentekből számomra egyértelmű, hogy a párizsi mint olyan, egy “közigény” leképeződése - vélekedik Mattheu Lehanneur bútortervező. ”A párizsi” az, aki egyhangú közutáltnak örvend, megtestesíti mindazt, amit a franciák nem szeretnek önmagukban: ő a mi nemzeti tudattalanunk árnyékos része. Mert ne feledjük, hogy a párizsi valójában nem létezik: tulajdonképpen nem más, mint egy átutazóban lévő vidéki...