franciakoktel.hu írása

Manapság divatos dolog az ökogazdálkodási eljárásokkal termesztett gabona- és zöldségfélék, vagy tartósítószert nem látott takarmányon nevelt állatokból származó húsféleségek fogyasztása, de bármennyi érv szól is mellette, csak kevesen engedhetik meg maguknak a rendszeres biotáplálkozás luxusát.

A bioélelmiszereket vásárló tehetősebbek és a korszerű táplálkozást prioritásnak tekintő tudatos fogyasztók abban a szent meggyőződésben vállalják a nagyobb költségeket, hogy a jobb minőségű, kemikáliamentes biotermékek hosszú távon biztosítják egészségük megőrzését.

Két francia táplálkozáskutató szakember viszont nemrégiben alapos tanulmányban cáfolta a biotáplálkozás hasznosságáról szóló közkeletű vélekedéseket. Álláspontjuk szerint a biotermékek és a mezőgazdasági tömegtermelésben előállított élelmiszerek között egészségügyi szempontból nincs kimutatható és mérhető különbség, az előbbiek szignifikánsan pozitív élettani hatása nem bizonyítható.

Léon Guéguen és Gérard Pascal, az INRA (Mezőgazdasági Kutatások Országos Intézete) munkatársai az utóbbi hét évben e tárgyban született több száz publikáció adatainak összevetéséből és elemzéséből jutottak e következtetésre.

A francia szerzőpáros egyébként okult abból a tavalyi emlékezetes felzúdulásból, amely egy hasonló álláspontot ismertető brit táplálkozástani kutatás nyomán keletkezett az ottani biolobbi - biofogyasztók és biotermelők - tagjai körében.

Nagy-Britanniában ugyanis azt vetették a közlemény készítőinek szemére, hogy vizsgálódásaikban kizárólag a táplálkozási hatásokra fókuszáltak, s figyelmen kívül hagyták a rovarirtószerek veszélyeit, egészségkárosító hatásukat. Léon Guéguen és Gérard Pascal a növényvédőszerek veszélyeit is vizsgálta, de ez sem billentette jelentős arányban a biotáplálék felé a mérleg nyelvét.

Tanulmányukban hivatkoznak a francia fogyasztóvédelmi hatóság (DGCCRF) 2007-ben lefolytatott vizsgálatára, amely a vegyszerekkel permetezett, illetve kizárólag természetes alapanyagú növényvédőszerekkel kezelt biogyümölcsök mérgezőanyag-tartalmát hasonlította össze, és nem talált különbséget.

Az intézmény mérése szerint mindkét gyümölcsfélének egyformán 92 százaléka felel meg az érvényes előírásoknak, azaz a két megvizsgált terméktípus egészében azonos arányú (8%) a minimális határértéket meghaladó mérgezőanyag-tartalmú áru.

„ A biotermékekben, minthogy termesztésükben nem használnak vegyszereket természetesen kevesebb a méreganyag, de bennük is van – állapítja meg Gérard Pascal. Ez attól van, mert a velük szomszédos, nem bio üzemmódú gazdaságokban viszont kémiai alapú permetezőszerekkel védik a termést. Pánikra azonban nincs ok: mindkét esetben csak igen kis mennyiségű mérgező anyagot találtunk a terményekben.”.

Vitatható környezeti hatások

A kutató azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy a rezet, a ként, a rotenont és az indiai neem-olajat, amelyet a biotermelők tömegesen használnak néhány parazita ellen, máig egyetlen kutatás sem vizsgálta, pedig ezek az anyagok, amelyekről általában azt hiszik, hogy ártalmatlanok - hiszen „természetes” alapanyagokból készülnek -, ugyanolyan mérgező hatásúak lehetnek, mint egyes szintetikus molekulák.

Ha el is fogadjuk, hogy a biotermékek fogyasztása egészségügyi szempontból nem jár jelentős előnyökkel, kedvező környezeti hatása még mindig súllyal esik a latba. Gondolnánk: de a helyzet itt is ellentmondásos.

A francia Mezőgazdasági Akadémia egyik kutatócsoportjának véleménye szerint a biotermelés valóban hozzájárul a felszíni és földalatti vízfolyások nitrát- és rovairtószer-tartalmának csökkenéséhez, egyúttal javítja a termőföld fizikai és biológiai minőségét is. De: ugyanez a gyakorlat hosszabb távon csökkenti néhány ásványi anyag mennyiségét a talajban, ami pedig végső soron a növénytermés hozamát korlátozza.

Az ökogazdálkodás pozitív hatásai a bioültetvények szétszórtsága miatt gyakorlatilag nem érvényesülnek. E probléma megoldása érdekében a francia akadémiai intézmény tagjai azt javasolják, hogy a bionövények termelését néhány speciális területre, például hegyoldalakba, völgyekbe vagy ivóvízgyüjtő zónákba kellene koncentrálni.

Ez a csoportosítás azonban szintén nem veszélytelen: „Manapság a bioültetvényeket a parazitáktól részben a környéken hagyományos földművelést folytató farmerek védelmezik meg – mutat rá Léon Guéguen. Ha ezeket a bioparcellákat egy helyre koncentrálnánk, egy komolyabb rovarinvázió a teljes termést elpusztíthatná.”